A változás szépségei

Hogy megismerjük az életet, ami ránk vár, fel kell áldoznunk az életet, amit terveztünk. 

Segítőként csak akkor szoktam magamról beszélni, ha az hozzátesz valamit a másik fejlődéséhez. Az egyik ilyen visszatérő téma a változás és az elengedés megélése. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármelyik is kiválóan menne, de azt mondhatom, hogy egyre több helyzetben, egyre könnyebben tudok elfogadni dolgokat. És számomra már ez is haladás, siker.

Az elengedés az egyik legnehezebb lecke, amit meg kell tanulnom ebben az életben. Mind a korai menopauza, mind a gyermekvállalási nehézségek azt tanítják, hogyan fogadjam el a dolgokat úgy, ahogyan vannak- még ha nem is különbözhetnének jobban attól, amit én elterveztem. Vannak napok, amikor könnyebben megy, mert látom a szépségét a változásnak, látom, hogy mennyi mindent köszönhetek azoknak a múltbéli helyzeteknek, melyek szintén nem úgy alakultak, ahogyan én akartam- és vannak napok, amikor rettenetesen tudom magam sajnálni. Hogy miért kell megint alkalmazkodnom, hogy miért pont velem történik mindez, hogy mikor lesz már az, hogy valami úgy történik, ahogyan én akarom?!

De ez a szép ebben az életben: minden változik. Én is, a vágyaim is, az érzéseim is. Hiszen, ha visszatekintek a korábbi álmaimra, céljaimra, azok teljesen más irányba vittek volna, mint ahol most vagyok. Márpedig boldogabb nem is lehetnék, mint a jelenben vagyok.Egy valami állandó csak bennem: a hitem, hogy minden pont úgy történik, ahogyan történnie kell.

Ha Te is hasonló érzésekkel küzdesz, keress, és találjuk ki együtt, mi nyújthat ilyenkor Neked segítséget:)